A napokban halt meg a Titanic utolsó túlélője, aki két hónapos csecsemőként utazott a hajón. Ezen kívül megélt két világháborút – a kisebb konfliktusokat nem is számolva – de ennél elgondolkoztatóbbnak tartom, hogy életének száz éve alatt mennyit gyorsult a világ. Erre éppen a Titanic katasztrófával kapcsolatban döbbentem rá. Találtam ugyanis egy képet egy táviratról, és ahogy olvasgattam a szövegét, miszerint ‘a biztosítók úgy értesültek New Yorkból, hogy a Virginian a Titanic mellett van és senki sincs életveszélyben’, éreztem, hogy valami nem stimmel. A távirat aláírója egy bizonyos ‘Ismay’, aki nyilván Bruce Ismay, a White Star hajózási társaság elnöke és a fedélzeten tartózkodott az ütközéskor. Kettőnk közül neki kellene jobban tudnia.
Vagy mégsem? Az még csak hagyján, hogy a társaság elnöke csökkentve a katasztrófa súlyát úgy látja, senki sincs veszélyben, viszont nem emlékeztem Virginian nevű hajóra; én úgy tudom, a Carpathia gőzős volt az első, amelyik a katasztrófa helyszínére érkezett, de akkor már rengeteg halott volt. Nekiláttam és elég hamar meg is találtam az én ismereteimnek megfelelő táviratokat is. A második képen látszik is, az ezen szereplő információ egybevág emlékeimmel.
Ezek szerint, az első távirat egy buta hamisítvány? További keresgélés után találtam is egy céget aki az eBay-en árulja a Titanic katasztrófa rekvizitumainak másolatait, közte, BINGO!, ott van az általam talált távirat is. Megvehető 14 angol fontért (plusz postaköltség). Az eladó a ‘whitestarline1912’ nevü felhasználó és igen jó a referenciája. A képek között is látható részletes leírásból kiderül, hogy a tárgy egy ‘kiváló, múzeumi minőségű replika’ és az ereditijét a postaügyi miniszternek küldték Londonba 1912. április 15-én. Ezek szerint mégsem hamisítvány, csak másolat. Jó, de miért küld táviratot a hajózási társaság elnöke a postaügyi miniszternek Londonba, tele nyilvánvaló tévedéssel egy New Yorkból kapott hírre hivatkozva, amikor ő maga ott van a fedélzeten.
Alaposabban megvizsgálva a táviratot, felfedeztem, hogy ha a címzett mellett az LDN Londont jelenti, akkor a feladás helyén szereplő LPOOL valószínüleg Liverpool-t. Ezek szerint a távirat mégsem a hajóról jött, viszont akkor hogyan került Bruce Ismay Liverpoolba? Sehogy. Az aláíró Ismay nem személy, hanem a White Star hajózási társaságot tulajdonló, régi liverpooli hajós családok egyesített vállalkozásának, az Ismay Imrie & Co.-nak a rövid neve és azért táviratoztak a Postának, mert a Titanic neve előtt szereplő RMS azt jelenti: Royal Mail Ship, azaz a hajótársaság leszerzödött a Királyi Postával postazsákok szállítására. A Titanic F és G fedélzetén volt egy postahivatal és egy Mail Room, ahol 5 postatisztviselő válogatta a fedélzetre vitt 3.364 darab zsák tartalmát, plusz a helyben feladott leveleket. Amikor a hajó a jéghegynek ütközött a postatisztviselők éppen egyikőjük 44. születésnapját ünnepelték, de hamar felfedezték, hogy Mail Room víz alá került és nekiláttak az ott lévő 200 zsák ajánlott levél biztonságba helyezésének. Néhány utaskísérőt is megpróbáltak bevonni a mentésbe, sikertelenül és végül mind az öten odavesztek.
A képek között látható még a a Titanicról leadott utolsó teljes rádiótávirat, amit az Orosz Kelet-Ázsiai Gőzhajózási Társaság ‘Birma’ nevű hajója vett hajnali 1:40-kor. A rövidítések: CDQ – minden állomásnak: vészhelyzet, MGY – a Titanic hívójele, az SOS-t nem kell magyarázni. A távirat így szól: ‘Gyorsan süllyedünk, utasokat csónakba tesszük’. A hajó negyven perc múlva teljesen elmerült. A White Star Line tulajdonosa órákkal ezután küldte ‘Ismay’ aláírású táviratát a londoni postaügyi miniszternek, hogy megnyugtassa, alkalmazottai és a hajón szállított küldemények biztonságban vannak. De honnan vették a téves információt?
Hát például a Christian Science Monitor április 15-i számából amely azt írta, hogy az utasok biztonságban átszálltak a Parisian és Carpathia hajókra, miközben a Titanicot a Virginian vontatja Halifax kikötőjébe. Ez volt a hamis hír, a távirat csak átvette innen. Ma ez elképzelhetetlen lenne, mert egyidejűleg értesülünk bármiről, bárhol is történjen a földön és számtalan csatorna áll bárki rendelkezésére, hogy ha szükséges, utánanézzen. A probléma inkább az, hogy ebben az elképesztő halmazban hogyan tájékozódunk, hogyan szűrjük ki a számunkra releváns információt.
Ami Bruce Ismay-t illeti, az ő ötlete volt a három Olympic-osztályú óceánjáró (Olympic, Titanic, Gigantic) megépítése 1906-ban. Ezekkel akart piacot foglalni az Atlanti-óceán északi útvonalain és legyőzni a Cunard hajózási társaság Mauretania és Lusitania nevű hajóit. Széles körben elterjedt az a feltételezés, hogy a rengeteg halálos áldozat nagy mértékben Ismay mohóságának a következménye volt, aki az építő Harland and Wolff azon kritikáját, hogy kevés mentőcsónakot terveztek, nem vette figyelembe, mert az utasok kényelmét látta veszélyeztetve a sok mentőcsónak által. Ugyancsak ő volt az, aki a Titanic kapitányát a jéghegyekről szóló figyelmeztetés ellenére arra utasította, hogy változatlan útvonalon teljes gőzzel haladjon. Ismay a túlélők között volt. Saját elmondása szerint véletlenül került az egyik mentőcsónakba, de az egymástól független brit és amerikai kivizsgálások szerint eléggé dicstelenül viselkedett. A Titanic elsüllyedése után is a White Star társaság elnöke maradt és még további huszonöt évet élt.
FROLIXIAN.COM 
You must be logged in to post a comment.