Kodachrome by Chalmers Butterfield

Az utóbbi időben többször találkoztam ezzel a fényképpel, ami a képaláírás szerint 1949-ben készült Londonban a Shaftesbury és Piccadilly találkozásánál. A fotós neve Chalmers Butterfield. Egy kis kutakodás után kiderült, hogy Chalmers Butterfieldnek van még néhány képe Európából és az Egyesült Államokból az 50-es és 60-as évekből és mindegyiknek közös vonása, hogy bár a kompozíció nem különösebben kifinomult mégis, a képek mindegyikébe egy egész világot sűrített bele.

Feltűnő, hogy a képek fájlnevében a fotós neve mindig együtt szerepel a Kodachrome kifejezéssel, mintha valaki egy önálló brandet akarna teremteni: „Kodachrome by Chalmers Butterfield”. Ám ahhoz képest, hogy a kevesebb mint egy tucat kép milyen sok helyen bukkan fel és milyen következetesen ismétli a „Kodachrome by Chalmers Butterfield” mantrát, a fotósról szinte semmit nem lehet megtudni. A legenda szerint Chalmers Butterfield amerikai volt, de sokat utazott Európában is. Állítólag 2006-ban egy névtelen blogbejegyzésben a fia töltötte fel az első képet azzal, hogy: a képeket apám Chalmers Butterfield készítette. Rengeteg régi Kodachromot hagyott rám… és inkább megosztom, mint hogy egy dobozban heverjen egy szekrény mélyén.

Mi lehet a képek a titka és kicsoda egyáltalán a hihetetlen nevű Chalmers Butterfield? Saját keresgélésem legérdekesebb eredménye a ‘Chalmers’ és a ‘Butterfield’ szavak legkisebb közös többszöröse az 1934-es Brit Birodalmi Játékok két atlétanője: az 1911-es születésű Lilian Chalmers, aki a 100 yardos síkfutás bronzérmese lett, valamint az 1909-es Dorothy Butterfield, aki a 880 yardos síkfutásban lett a harmadik. Véletlen lenne, vagy valaki szórakozik?

Mindenesetre Chalmers Butterfieldről semmit sem lehet megtudni. sőt meglepő módon, ma már az eredeti anonim blogbejegyzés sem fellelhető. Ettől függetlenül a képek a hivatkozással együtt tovább élnek és nem véletlenül re-blogolják egyre többen. Bárki is készítette őket, a képek remekek.

A titok a kiegyensúlyozott árnyalatterjedelem, a magával ragadó színvilág lehet, amely mindig alkalmazkodik a napszakhoz és a megvilágításhoz, a végtelen részletgazdagság ami mégsem hasonlítható a mai high-tech eljárásokhoz. Ellentmondva a képek tárgyszerűségének, mintha még egyfajta álomszerű fátyol is lenne rajtuk. A nagy felbontású képek minőségét nézve, azt biztos, hogy a szkennelést nem amatőr készítette.

A Kodachrome egy fordítós eljárás (laikusoknak: diapozitív), amelyet még 1935-ben dobott piacra Eastman Kodak és amely először tette bárki által széles-körben elérhetővé a minőségi színes fényképezést. Ez volt leghosszabb ideig kapható színes film, amelynek forgalmazását a digitális technológia elterjedésével csak 2009-ben szüntették be. Rengeteg világhírű fotó van, amiről nem is tudjuk feltétlenül, hogy Kodachrome-ra készült, ilyen például Steve McCurry legendás afgán lánya a National Geographic címlapján.

Lehet, hogy a varázsért tényleg a Kodachrome felel?

Elemzés az 1949-es londoni képről:
http://www.thestar.com/article/426954—a-picture-and-a-thousand-words

Érdekes még:
http://www.dailykos.com/story/2006/12/07/278472/-America-Before-Pearl-Harbor-Early-Kodachrome-Images
http://historicphotoarchive.com/f2/kodachrome.html