A brazil császár Egyiptomban

Bonaparte Napóleon XVIII. század végi egyiptomi hadjáratának kulturális hozadéka az ókori Egyiptom újra-felfedezése; a katonákat ugyanis tudósok és művészek kísérték. Ekkor találták meg a rosetti-követ amellyel lehetővé vált a hieroglifák megfejtése, ekkor alapították az Egyiptomi Intézetet Kairóban, és ekkor kezdődött a nagy mű, a húszon-harminc-valahány kötetes ‘Description de l’Égypte’ kiadása, amelyet 160 tudós, több ezer művész és illusztrátor készített majd egy negyedszázadon keresztül. Menő dolog lett Egyiptomban utazgatni, vagy éppen expedíciót szervezni, tárgyakat, ókori leleteket, kiásni, szakérteni és főleg gyűjteni.

A XIX. század közepére Egyiptom olyannyira divatba jött, hogy még a távoli Brazila második – és egyben utolsó – császára Dom Pedro II is többször idelátogatott. A fenti kép az első, 1871-es útján készült, amikor az éppen megnyitott szuezi-csatorna mellett a gízai piramisokat és a Szfinxet is felkereste, igaz, inkognitóban.

Az ülő alakok, balról jobbra: Auguste Mariette francia régész, egyiptológus. Ő találta meg 1850-54 között Szakkarában az Apis-bikák sírját, a Szerapeumot. Megtisztította a gízai Nagy Szfinx körzetét, és 1853-ban felfedezte Hafré völgytemplomát. Az egyiptomi műkincsek védelmére 1858-ban megalapította az Egyiptomi Régészeti Hivatalt, aminek első igazgatója lett. 1879-ben pasa rangot kapott. Kicsit távolabb, Dona Josefina da Fonseca Costa, a császárné udvarhölgye, Luís Pedreira do Couto Ferraz Sao Paulo-i báró, Teresa Cristina császárné, egy azonosítatlan ember (lehet, hogy a német-francia Émile Brugsch egyiptológus) és maga a brazil császár, Dom Pedro II. Az álló alakok mind helybéli egyiptomiak.