Einstein On The Beach

A 80-as évek második felében rajongtam a minimalista és repetitív zenéért, bár ez eléggé megviselte a körülöttem élők idegeit. Kedvencem Philip Glass volt, máig figyelemmel kísérem munkásságát; bár nem jutna eszembe elővenni a régi dolgait, de ha új művel jelentkezik, azonnal meghallgatom.

Különösen kedveltem az 1975-ös ‘Einstein On The Beach’ című operát, amely Glass majd 10 éven át készülő portré trilógiájának első darabja (a másik kettő a Gandhi-ról szóló ‘Satyagraha’ és a IV. Amenhotep fáraóról szóló ‘Akhnaten’). Azt tudtam, hogy ezek a művek olyan emberekről szólnak, akik elgondolásaikkal gyökeres változást hoztak koruk látásmódjában, de az Einstein opera címét mindig különösnek tartottam.

Nem kifejezetten ezért, de elolvastam jó néhány könyvet Einsteinről; legutóbb épp Walter Isaacson kimerítően alapos életrajzát, de az opera címére nem leltem magyarázatot, egészen mostanáig. Rábukkantam ugyanis, Reginald Donahue fenti fotójára, amely 1939-ben készült Long Island-en, Nassau Point-nál. Az öltönyös férfi David Rothman és nem szégyen, ha nem tudjuk kicsoda ő.

Einstein egyszerre volt militáns pacifista és mélyen hívő fizikus, akinek az elméleti felfedezései nukleáris fegyverekhez vezettek, bár maga sosem vett részt ilyen projektekben. 1939-ben már másodszor nyaralt Long Island-en ezúttal Nassau Point-nál, hogy a vitorlását is áthozhassa. Izgalmas nyár lehetett, nem csak azért mert hajós kalandjaival és hegedű játékával őrületbe kergette a helybelieket, hanem azért is, mert az itt bérelt házban látogatta meg Szilárd Leó és Wigner Jenő, hogy beszámoljanak neki a felismerésről: az urán felhasználható a nukleáris láncreakció beindításához. Rá akarták beszélni egy Roosevelt elnöknek szóló levél megírására, hogy felhívják a figyelmet a náci Németországban folyó atom-kutatások lehetséges következményeire. Alexander Sachs elnöki tanácsadó vállalta, hogy átadja a levelet Rooseveltnek, de csak akkor, ha Einstein az aláíró. Mivel Wignernek vissza kellett mennie Kalifoniába, Szilárd Teller Edével járt Einstein nyakára, ugyanis, csak Tellernek volt jogosítványa. A levél végül egy rövid és egy hosszú változatban készült el és augusztus 9-én Einstein mindkettőt aláírta. A levelet Sachs csak október közepén, Lengyelország lerohanása után adta át az elnöknek, aki másnap reggel létrehozta az Urán Tanácsadó Bizottságot Szilárd, Wigner és Teller részvételével. Einstein nem volt elég megbízható.

David Rothman, az öltönyös férfi a képen, viszont csak egy egyszerű kereskedő, a helyi áruház tulajdonosa. Akkor ismerkedtek meg, amikor Einstein szandált akart vásárolni a nyaraláshoz; meg is vette az utolsó, a képen is látható 11-es méretű fehér női darabot. Hiteles beszámolók szerint egész nyáron ezt viselte világos inggel és egy sötét shorttal, amit spárgával kötött meg a derekán. Rothman áruházában Mozart zenéje szólt fonográfról, így rövidesen, barátságba keveredve, együtt hegedültek és vitorláztak. Einstein büszkén magyarázta szintén odalátogató Gustav Bucky radiológus barátjának, hogy az őt foglalkoztató problémák valójában olyan egyszerűek, hogy még egy 8 általánost végzett kereskedő is megérti őket.

És azt hiszem, most már én is értem az opera címét.

Részlet az operából:
http://www.youtube.com/watch?v=jeEobpQMgD4

Az opera 2012-es BAM (Brooklyn Academy of Music) előadásához készült trailer:
http://www.youtube.com/watch?v=OZ5hTfDzU9A

Az opera idén nyáron megtekinthető 5 estén át Melbourne-ben:
http://www.artscentremelbourne.com.au/whats-on/event.aspx?id=3361

A helyi lap visszaemlékezése az 1939-es nyárra:
http://www.longislandpress.com/2013/02/01/einstein-on-the-beach/

Az opera által inspirált Counting Crows szám:
http://www.youtube.com/watch?v=hsW1rdT-K2w
http://www.allmusic.com/album/mw0000329286